Entz Béla, 1915-től mezőkomáromi (1877. márc. 10. Kolozsvár – 1959. jan. 14. Pécsvárad, Baranya m.): orvos, patológus.
- Nagyapja: Entz Ferenc (1805–1877) orvos, szőlész, kertész, az MTA tagja. Sz: Entz Géza, id. (1842–1919) zoológus, az MTA tagja,
Seivert Adél Jozefina. Testvére: Entz Géza, ifj. (1875–1943) zoológus, az MTA tagja.
- A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1900), a csecsemőkori betegségek kórbonctana tárgykörben magántanári képesítést
szerzett (1911). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.).
- Életút: A bp.-i tudományegyetem II. sz. Anatómiai Intézet gyakornoka (1900–1901), egy. tanársegéde, egy. adjunktusa (1901–1916) és
magántanára (1911–1916), rk. tanára (1916–1917); közben Bécsben és Berlinben ösztöndíjas vendégkutató (1905–1906), egyúttal
a bp.-i Szent István Kórház patológus főorvosa is (1914–1917). Az I. vh.-ban zászlóalj-orvosfőnökként szolgált (1914–1915),
majd a sátoraljaújhelyi harctéri betegmegfigyelő állomás laboratóriumvezető főorvosa (1915–1917). Az Állatorvosi Főiskolán a
kórbonctan ny. r. tanára és a Kórbonctani Intézet vezetője (1917–1918); közben Drezdában, Münchenben és Berlinben
ösztöndíjas (1917), a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a kórbonctan ny. r. tanára (1918. jan.–aug.), a bp.-i Szent Rókus
Kórház patológus osztályvezető főorvosa (1919–1924). A Budapestre menekített pozsonyi és kolozsvári egyetemek egyesített
tanfolyamának előadó tanára (1920–1921), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen a kórbonctan és a törvényszéki orvostan ny. r.
tanára (1921–1951), egy. tanára (1951–1952); közben az Orvostudományi Kar dékánja (1921–1922, 1928–1929, 1929–1930), az
egyetem rektora (1931–1932 és 1945–1946).
- A Pécsi Orvosi Kamara elnöke (1936–1937), a Nagy Lajos Kollégium igazgatója (1943–1944).
- A fertőző betegségek, elsősorban az állati paraziták által okozott kórképek kórbonctanának nemzetközileg is elismert kutatója.
Alapvetően új eredményeket ért el az örökléstan kórbonctani vonatkozásainak kutatása, a fejlődési rendellenességek
csontpatológiai vizsgálata terén, a szifilisz és a gümőkór kórokozóinak felderítése terén, elsők között ismerte fel a leukémia
daganatos jellegét.
- Emlékezet: Pécsett hunyt el, a Pécsi Központi Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította
(2005-ben).
- Főbb művei: Az öröklésről. (Orvosképzés, 1912)
Syphilis okozta elváltozások kórbonctana. (Budapesti Orvosi Ujság, 1912)
A
csecsemőkori béldaganatokról. (Orvosi Hetilap, 1912)
Kórbonctani jegyzetek. (Bp., 1914)
Kórboncolási technika. I–II. köt. Johan
Bélával. (Bp., 1918
2. jav. kiad. 1923)
Kórszövettani leletek értékesítése a rák diagnosztikájában. (Orvosképzés, 1919)
A
daganatok természetrajza. (Természettudományi Közlöny, 1922)
A kórbonctan és kórszövettan alapvonalai. Egy. tankönyv. (Pécs,
1926)
Néhány szó a megöregedés problémájáról. (Gyógyászat, 1926)
A syphilis kórtana és kórbonctana. (Bp., 1928)
Mi a
betegség? (Bp., 1930)
Mi a célja a boncolásnak? (Bp., 1930)
A daganatokról általában. (A rákbetegségek. Bp., 1932)
Az öregkor
pathológiája. (Orvosképzés, 1937)
Az emberi test szerkezete, működése, egészsége és betegségei. Többekkel. (Bp., 1938)
25 év
az Erzsébet Tudományegyetemi Orvostudományi Kar múltjából. (Pécs, 1943)
A daganatok öröklődése az újabb vizsgálatok
megvilágításában. (Pécs, 1943)
Patológiai elváltozások neolitikus, avar- és honfoglaláskori csontmaradványokon. Akadémiai
székfoglaló. (Elhangzott: 1948. márc. 22.).
- Irodalom: Puder Sándor: Entz professzor 70 éves. (Orvosok Lapja, 1947)
Haranghy László: E. B. (Magyar Tudomány, 1959)
E. B. (Orvosi
Hetilap, 1959. 5.)
Frankl József: Adatok az Entz család történetéhez. (Kaposvár, 1977)
Frankl József: E. B. professzor tudományos
működése. (Orvostörténeti Közlemények, 1979)
Frankl József: A tanítvány szemével: E. B. (Orvosi Hetilap, 1980)
Lambrecht Miklós:
E. B., a klinikai patológia egyik hazai úttörője. (Orvosi Hetilap, 1984)
Honti József: A hazai kórbonctan a két világháború között.
(Orvostörténeti Közlemények, 1986)
Lambrecht Miklós: A kórbonctan hazai iskolái. (Tanulmányok és arcképek a magyar medicina
múltjából. Bp., 1988).