Eötvös Loránd, vásárosnaményi br. (1848. júl. 27. Pest – 1919. ápr. 8. Bp.): fizikus, kultúrpolitikus.

• Sz: Eötvös József (1813–1871) író, politikus, szintén az MTA elnöke, Rosty Ágnes.
• A pesti tudományegyetemen jogot tanult, és természettudományi előadásokat is látogatott (1865–1867), a heidelbergi és a königsbergi egyetem hallgatója (1867–1870), Heidelbergben bölcsészdoktori okl. (1870), Pesten az elméleti természettan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1871). Az MTA tagja (l.: 1873. máj. 21.; r.: 1883. máj. 17.; ig.: 1906. márc. 23.). Az MTA elnöke (1889. máj. 3.–1905. okt. 5.).
• Életút: A pesti, ill. a bp.-i tudományegyetem tanársegéde és az elméleti természettan magántanára (1871–1872), ny. r. tanára (1872– 1878), a kísérleti természettan ny. r. tanára (1878–1894 és 1896–1919) és a Kísérleti Fizikai Intézet igazgatója (1878-tól); közben az egyetem rektora (1891–1892). A Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet igazgatója (1896–1899), elnöke (1899– 1919). Valóságos belső titkos tanácsos (1904-től). A Főrendiház tagja (1872-től), elnöke (1881–1893), majd Vas vármegye, Körmendi járás országgyűlési képviselője (1893–1895). Az első Wekerle-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere (1894. jún. 10.–1895. jan. 15.). Miniszterként támogatta az egyházpolitikai törvényjavaslatokat; nagy jelentőségű beszédet mondott a vallás szabadságáról és a vallásfelekezetek egyenjogúságáról (1894. jún. 24.); továbbá minisztersége alatt hozott döntést az országgyűlés a bp.-i Műcsarnok felállításáról (az épületet 1896-ban avatták fel).
• A meginduló modern magyar sportélet egyik legjelentősebb támogatója, a magyarországi turistamozgalom kiemelkedő személyisége. Ifjú korától kezdve bejárta Magyarországot, szenvedélyes hegymászóként az Alpok vidékét. 1877–1890 között elsőként mászta meg a Dél-tiroli Dolomitok több csúcsát: Zwölterkoffel (3091 m); Rothwand (2788 m); Einserspitze (2763 m); Crode di Lago (2716 m); Cetinje (1996 m); Prluj (1916 m). A Crode di Lago csúcsra vezető út nevét róla nevezték el Eötvös-útnak (1884-ben, miután elsőként mászta meg). Érdekesség, hogy a Dolomitokban egy másik csúcshoz, a Tofana di Rocas-hoz (3120 m) vezető utat is Eötvös-útnak hívnak: ezt azonban Eötvös leányairól, Rolandáról és Ilonáról nevezték el, akik 1901-ben elsőként hódították meg a csúcsot. Emlékét őrzi azonban a Dolomitokban található Eötvös-csúcs (2837 m); Eötvös Loránd ugyanis 1902. szept.-ben először mászta meg az addig névtelen csúcsot. A Magyar Turista Egyesület elnöke (1891–1899), t. tagja (1899-től). A Magyar Tanítók Turista Egyesülete tb. elnöke.
• A rendszeres kísérleti és elméleti fizikai kutatások világszerte elismert, kiemelkedő jelentőségű tudósa. Tudományos pályafutásának kezdetén a kapillaritás (= hajszálcsövesség) jelenségével foglalkozott, ill. a folyadékok felületi feszültségének jelenségét kutatta. Új módszert dolgozott ki a felületi feszültség mérésére (Eötvös-féle reflexiós módszer), majd 1885-ben felállította a róla elnevezett Eötvös-törvényt (= minden normális folyadék felületi energiája ugyanolyan mértékben fogy, ha hőmérséklete 1 °C-kal nő). Később érdeklődése a gravitációs tér kutatása felé fordult, amelynek mérésére megszerkesztette az Eötvös-ingát. 1901-ben Pekár Dezsővel és Fekete Jenővel igazolta, hogy a gravitációs erő 2 x 10-8 pontossággal független a tömeg anyagi minőségétől; a tehetetlen és a súlyos tömeg arányosságának ezen igazolása az általános relativitáselmélet kísérleti megalapozása. Kutatásait a földmágnességre is kiterjesztette: egy ún. mágneses transzlatométer nevű műszert is szerkesztett, amelyet archeomágneses kutatásra alkalmazott. Nevéhez fűződik az Eötvös-effektus, ill. Eötvös-jelenség felállítása, amely szerint a Földön a Nyugatról Keletre mozgó testeknél – a felszíni nyugalmi helyzethez képest – a nehézségi erő kisebb, mint a Keletről Nyugatra haladóknál, ezzel újabb bizonyítékot szolgáltatott a Föld forgására vonatkozóan. Róla nevezték el a torziós ingás mérésekben használatos egységet (eötvös, rövidítve: E). Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
• Emlékezet: Létrehozta az apjáról elnevezett Eötvös Collegiumot (1895, amelynek első kurátora volt). Nevét viseli a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (1920-tól), az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE, 1950-től); névadója – többek között – az Eötvös Loránd- emlékéremnek (1956-tól), az Eötvös-éremnek (1969-től) és az Eötvös Loránd-díjnak (1973-tól). Emlékét őrzi a Hold egyik krátere (Eötvös-kráter, 1964-től). Munkásságának dokumentumait az Eötvös Loránd Emlékkiállítás (Tihany–Bp., 1984-től) őrzi.
• A Magyar Természettudományi Társulat alelnöke (1880–1919), a Mathematikai és Physikai Társulat alapító elnöke, tb. elnöke (1891. nov. 5.–1919. ápr. 8.). A Magyar Paedagogiai Társaság t. tagja (1894–1919). A Szent István Akadémia tagja (1915-től). A Porosz Tudományos Akadémia l. tagja (1910-től).
• Elismerés: Az MTA Nagyjutalma (1896), Marczibányi-jutalma (posztumusz, 1926). A göttingeni Tudós Társaság Benecke-pályadíja (1906), Pro Artibus et Literis Díszjelvény (1909), a Magyar Természettudományi Társulat Szily-érme (1912).
• Főbb művei: A rezgési elméletből következő hatás törvényéről. (Bp., 1871)
  A rezgések intensitása, tekintettel a rezgési forrásnak és az észlelőnek mozgására. (Bp., 1874)
  Über die Intensität der wahrgenommenen Schwingungen bei Bewegung der Schwingungsquelle und des Beobachters. (Poggendorf’s Annalen der Physik, 1874)
  Új módszer a capillaritási tünemények tanulmányozására. (Műegyetemi Lapok, 1876)
  A távolba hatás kérdéséről. (MTA Évkönyvei, 1877)
  Adatok az electro-statisztika elméletéhez. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1880. jan. 19.
  megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1880)
  A folyadékok felületi feszültségeinek összefüggése a kritikus hőmérséklettel. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1885. jan. 19.
  megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1884)
  Über den Zusammenhang der Oberflächenspannung der Flüssigkeiten mit ihrem Molecularvolumen. (Annalen der Physik und Chemie, 1886)
  Vizsgálatok a gravitatio és a mágnesség jelenségeinek köréből. (Bp., 1888)
  A földi gravitatióról. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1892)
  A physika tanításáról az egyetemen. (Bp., 1892)
  Untersuchungen über Gravitation und Erdmagnetismus. (Annalen der Physik und Chemie, 1896)
  A nehézség és a mágneses erő nívófelületeinek és változásainak meghatározása. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1900)
  A Föld alakjának kérdése. (Természettudományi Közlöny, 1901)
  Bestimmung der Gradienten der Schwerkraft und ihrer Niveauflächen mit Hilfe der Drehwage. (Leiden, 1907)
  A Balaton nívófelülete s azon a nehézség változásai. (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. köt. Bp., 1908
  németül: Wien, 1908)
  Experimenteller Nachweis der Schwereänderung die ein auf normal geformter Erdoberfläche in östlicher oder westlicher Richtung bewegter Körper durch diese Bewegung erleidet. (Annalen der Physik, 1919)
  Beiträge zur Gesetze der Proportionalität von Trägheit und Gravität. Fekete Jenővel, Pekár Dezsővel. (Annalen der Physik, 1922)
  Roland Eötvös Gesammelte Arbeiten. (Bp., 1953)
  E. L. A tudós és művelődéspolitikus írásaiból. Sajtó alá rend. Környei Elek. (Bp., 1964)
  E. L. tudományos és művelődéspolitikai írásaiból. Szerk. Bodó Barna. (Bukarest, 1980)
  Az egyetem feladatáról. Sajtó alá rend. Szigethy Gábor. (Bp., 1985).
  
• Irodalom: Br. E. L. élete és tudományos működése. (Bp., 1918)
  Br. E. L. Emlékkönyv. Szerk. Fröhlich Izidor. (Bp., 1930)
  Hatvany József: E. L. (Bp., 1951)
  Horváth Árpád: A varázsinga. E. L. élete. (Bp., 1954)
  Novobátzky Károly: A fizikai megismerés úttörői. (Bp., 1959)
  E. L. (Műszaki nagyjaink. III. köt. Bp., 1967
  2. kiad. 1983)
  M. Zemplén Jolán–Egyed László: E. L. (Bp., 1970)
  Szabó Zoltán: Lorand Eötvös, Pioneer in Applied Geophysics. (Bp., 1985)
  Buday Tibor– Budayné Mosonyi Klára: “A fizika fejedelme” E. L. élete és munkássága. (Nemzet és emlékezet. Bp., 1986)
  Kis Domokos Dániel A csúcson. A hegyek szerelmese – E. L. (Bp., 1998)
  Br. E. L. a tudós fotográfus. (Bp., 2001).