Gömöri Pál (1905. febr. 26. Bp. – 1973. szept. 20. Bp.): orvos, belgyógyász.

• Sz: Gömöri (1881-ig) Gregorovits Győző, Kolhanek Jozefa.
• A bp.-i cisztercita gimnáziumban éretts. (1923), a Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1930), belgyógyász szakorvosi vizsgát tett (1933), állami ösztöndíjjal Berlinben, Frankfurtban és Lipcsében folytatott tanulmányokat (1933–1934). A vese és a szív betegségei tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1945), az orvostudomány doktora (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1954. jún. 19.; r.: 1965. ápr. 23.).
• Életút: A Pázmány Péter Tudományegyetem Kémiai Intézetének gyakornoka (1924–1925), az Élettani Intézet gyakornoka, egy. tanársegéde (1925–1930), az I. sz. Belgyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1930–1945); egyúttal a Klinika mb. vezetője (1944–1946), egy. adjunktusa (1945–1949). A BOTE, ill. a SOTE III. sz. Belgyógyászati Klinika vezetője, c. ny. rk. tanára (1950–1952), tanszékvezető egy. tanára és a Klinika igazgatója (1952–1959), a II. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója (1959. júl. 1.–1973. szept. 20.), egyúttal az Országos Belgyógyászati Intézet igazgatója is (1969–1973).
• Az MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztálya (1955. jún. 2.–1959. jan. 23.), az Orvosi Tudományok Osztálya titkára (1967. jún. 13.–1970. febr. 4.), az Orvosi Tudományok Osztálya elnöke (1970. febr. 4.–1973. szept. 20.).
• Belgyógyászati angiológiával, elsősorban az érrendszerben fellépő kóros elváltozások vizsgálatával, terápiás kezeléseinek lehetőségeivel foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a vese, a keringési szervek és az anyagcsere megbetegedései közötti összefüggések feltárása, ill. a magasvérnyomás és a só- és vízháztartás zavarainak tanulmányozása terén. Magyarországon az elsők között igazolta a heparin terápiás alkalmazásának jelentőségét a vérrögképződés megakadályozásában. Alapvető megállapításokat tett a veseelégtelenség, a vesemedence-gyulladás, az urémia (= húgyvérűség) és más nefrológiai megbetegedések patogenezisének tisztázására. Az elsők között foglalkozott a szervátültetés orvosi, jogi és egyéb kérdéseivel.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Tiszteletére a Magyar Hipertónia Társaság Gömöri Pál-emlékérmet alapított, halálának 10. évfordulóján Gömöri Pál- emlékülést rendeztek (1984-ben).
• A MOTESZ elnöke (1966–1973). Az Union Internationale d’Angiologie Végrehajtó Bizottsága (t.: 1961), a prágai Purkyne Orvostársaság (t.: 1963), a párizsi Association Internationale de Néphrologie (t.: 1967), az NDK Nephrologiai Társasága tagja (t.: 1969). A Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája tagja (külső: 1969).
• Elismerés: Magyar Népköztársasági Érdemérem (1950), Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1951), Munka Érdemrend (arany, 1965). Kossuth-díj (1957), Hetényi Géza-emlékérem (1963), Hőgyes Endre-emlékérem (1968), Korányi Sándor-emlékérem (1969), Semmelweis-emlékérem (1970).
• Főbb művei: A hypochloraemiák és extrarenalis azotaemiák klinikája, pathogenezise és differential diagnozisa. (Debrecen, 1939)
  Az oedemák pathogenesise és therapiája. (Orvosképzés, 1940)
  A hypochloraemiás mésznephrosis jelentősége a hypochloraemiás azotaemiában. Sármai Ernővel. (Orvosi Hetilap, 1940. 18.)
  A cukorbetegség pathogenesiséről és pathologiájáról. (Orvosképzés. Herzog-különfüzet. Bp., 1942)
  Az uraemia prophylaxisa és therapiája. (Orvosképzés, 1943)
  Az angina pectorisról. (Orvosképzés, 1944)
  Újabb szempontok a veseműködés vizsgálatában. (Orvosképzés, 1946)
  Az erek permabilitásának jelentősége a háborús betegségek pathogenesisében. Greiner Antallal. (Magyar Belorvosi Archívum, 1947)
  A capillarisok áteresztőképessége hemiplegiás betegeken. Kisfaludy Sándorral, Urai Lászlóval. (Orvosi Hetilap, 1948. 25.)
  A veseműködés modern pathophysiologiája. (Orvosok Lapja, 1949)
  A keringés elégtelensége. Kórszármazás, kórisme, kezelés. (A gyakorló orvos könyvtára. Bp., 1950
  5. átd. és bőv. kiad. 1962)
  A vese betegségei. Egy. jegyz. (Bp., 1950)
  A cardiacumok alkalmazása. (Orvosi Hetilap, 1951. 13.)
  Belgyógyászati vesebajok és hypertoniabetegség általános diagnosztikája és klinikuma. (A gyakorló orvos könyvtára. Bp., 1953
  3. bőv. és átd. kiad. 1962)
  A malignus hypertonia patogenezisének és terápiájának kérdése. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1955. máj. 26.
  megjelent: MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1955)
  Hypoxia és keringésreguláció. Takács Lajossal. (MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1956)
  Veseműködés hydronephrosisban. (MTA Biológiai és Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1958)
  A coronakeringés regulatiója hypoxiában. (Orvosi Hetilap, 1959. 24.)
  A magyar belgyógyászatról. (Orvosképzés, 1960)
  A hypertonia gyógykezelésének néhány aktuális kérdése. Gláz Edittel, Szabó Zoltánnal. (Orvosi Hetilap, 1960. 11.)
  Renal Function in the Case of Renal Arterio- Venous Shunt Formation. Földi Mihállyal, Szabó Györggyel. (Acta Medica, 1961)
  Secretio és homeostasis. (Magyar Belorvosi Archívum, 1963)
  A shockvese pathogenesisének kérdése. (Orvosi Hetilap, 1964. 3.)
  Adatok a shockvese pathogenesiséhez. 1–4. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1964–1965)
  Haemodynamikai és vesepathologiai problémák shockban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1965. jún. 16.
  megjelent: MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1965)
  Korróziós vizsgálatok vesebetegségekben. Szalay Elemérrel, Zolnay Balázzsal. (Orvosi Hetilap, 1965. 37.)
  A veseerek elváltozásainak klinikai jelentősége chronikus veseelégtelenségben. (Orvosi Hetilap, 1968. 3.)
  A szervátültetés orvosi, lélektani és jogi problémái. (Magyar Tudomány, 1969).
  
• Irodalom: Gábor György: G. P. (Magyar Tudomány, 1974)
  G. P. (Orvosi Hetilap, 1973)
  Gömöri Pál-emlékülés. G. P. halálának 10. évfordulóján elhangzott előadások. Szerk. Káldor Antal. (Bp., 1985).